Archive for 2010. június

FELSŐOKTATÁSI KEREKASZTAL I. Felkészületlenül érte a hazai felsőoktatást a bolognai rendszer

Posted on 2010. június 4.. Filed under: Uncategorized |

Minden átalakításnak vannak nyertesei és vesztesei – Románia egyelőre a vesztes oldalon áll, hangzott el a rendezvényen.

A Közéletre Nevelésért Alapítvány, a Jakabffy Alapítvány, a Transindex és az Erdély FM június 1-jén kerekasztal-beszélgetést szervezett a felsőoktatás jelenlegi helyzetéről, illetva az új tanügyi törvénnyel várható változásokról.
A résztvevők: Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia rektora, Péter László szociológus, a BBTE Szociológia tanszékének tanára, Veress Valér KMEI igazgató, oktatás kutatócsoport vezetője, Markó Béla miniszterelnök-helyettes felsőoktatási tanácsadója, Talpas Botond KMDSZ-elnök. A moderátor Kósa András, a Közéletre Nevelésért Alapítvány kutatója. Alább a beszélgetés első részének szerkesztett átiratát közöljük, melynek a témája az, hogy a bolognai folyamatnak milyan hatása volt a hazai felsőoktatásra.
A beszélgetésen elhangzottak rövid összefoglalója:
– A bolognai rendszer felkészületlenül érte a romániai felsőoktatást
– Semmi másra nem jó, mint hogy azok a diákok, akik kiesnének az oktatási rendszerből, egy diplomát kaphassanak
– A mesterképző elveszítette súlyát, mivel a diákok közül sokan dolgoznak
– A tananyag két szint közötti strukturálásáról nem volt előzetes egyeztetés, ezért sok az ismétlés
– A pedagógusképzés sehogy nem illeszkedik a rendszerbe
– Három év után nem lehet olyan mélységű szakdolgozatot kérni a diákoktól, mint négy év után
– A mesterképzést rendszeresen elbliccelik a diákok, nem lehet őket tudományos munkába bevonni
– Minden átalakításnak vannak nyertesei és vesztesei – mi egyelőre inkább a vesztes oldalon állunk
– A bolognai folyamat nyertesei a nagy nyugati egyetemek, melyek elcsábítják a kelet-európai diákokat
– Nagyon sokan abbahagyják a mesterit az első év után
– A hazai felsőoktatásra egyáltalán nem jellemző a globális perspektíva és a hálózati gondolkodás
Kósa András: Ami az egyetemi struktúrát illeti, a közelmúltban volt egy nagyobb változás: a bolognai rendszerrel bevezették a három plusz kétéves képzést, továbbá a doktori képzés kizárólag nappali tagozaton történhet. Mit gondolnak, hogyan lehet a képzést az új rendszerben megfelelő színvonalon oktatni?
Dávid László: – A bolognai rendszer nem tett jót a felsőoktatásnak, és ez nem csak az én személyes véleményem, hanem a kollégáim véleménye is. Mindamellett hogy a Sapientiát igen hátrányosan érintette, számos olyan változást hozott, melyre a felsőoktatás nem volt felkészülve.
Először a Sapientiát ért hátrányról: a bolognai rendszer bevezetése előtt kiépítettünk egy 4, illetve 5 éves egyetemi képzést, ami tökéletesen működött. A bolognai rendszer bevezetése után pedig ezt a képzést licenszképzésként akkreditálták, azt is mondhatnám, hogy az egyetemet önkényesen főiskolává minősítették vissza.
Ami a romániai felsőoktatást illeti, a gond szerintem az volt, hogy a rendszer bevezetése nem volt kellőképpen átgondolt: lehet, hogy egy angolszász társadalomban több száz év tapasztalata helyretett dolgokat, de a romániai felsőoktatás messze nem így működik.
A bolognai rendszert azért erőltették rá a romániai felsőoktatási rendszerre, hogy azok a diákok, akik tanulmányi előmenetelük miatt menet közben kiesnének a rendszerből, egy oklevelet is kaphassanak. Ugyanakkor a kétszintű képzésnek az a veszélye, hogy a mesterképzőt nagyon sokan úgy végzik el, hogy közben dolgoznak: ez nem megfelelő minősítést, és főleg nem megfelelő minőséget jelent. A bolognai rendszerrel súlytalanná tették a mesterképzést.
Gondot jelentett az is, hogy hogyan szervezzünk át kétszintessé egy olyan képzést, ami eleve úgy volt kitalálva, hogy ha a hallgató nem rendelkezik megfelelő elméleti tudással, akkor a felsőbb éves előadásokat nem tudja meghallgatni? Az a helyzet állt elő, hogy míg első évekre eső elméleti alapozást meg kellett szüntetni illetve le kellett redukálni, a mesterképzőben újra fel kell zárkóztatni a hallgatót, aki gyakran nem rendelkezik az előadásoknak megfelelő háttértudással.
Magyarországon hosszú évekig dolgoztak azon, hogy a két szint tananyagát egyeztessék, kidolgozzák: Romániában ez nem történt meg. Most, évekkel a rendszer bevezetése után próbáljuk pótolni a hiányosságokat, egyeztetünk, alakítjuk ki azokat a kompetenciákat, tudásanyagot, amit alap- illetve mesterszinten ismerni kell.
Kósa András moderátor
Nem utolsósorban nagy gondot jelent a pedagógusképzés: a bolognai rendszerbe ez nem illeszkedik be, például nem világos, hogy alapképzéssel hova lehet elmenni tanítani? Tudjuk, hogy ez egy bűvös kör, hiszen ha a tanár nem megfelelően felkészült, akkor a hallgatói hogyan lesznek azok? A pedagógusképzés nem a bolognai rendszerben kellene történjen, hanem a teljes értékű képzést követően.
>> Korábbi, középiskolai oktatás-témájú kerekasztalunk szerkesztett átirata itt elérhető >>
Veress Valér: – A bolognai rendszerrel kapcsolatban valóban eléggé vegyesek a tapasztalatok. Mint minden átszervezésnél, első fázisban nagyobbrészt a hátrányok mutatkoznak meg. Fel kell adnunk egy bejáratott rendszert, és olyan problémákkal kell szembenéznünk, mint például az, hogy három év után nem kérhetünk ugyanolyan mélységű szakdolgozatot, mint négy év után.
A mesteri képzéseken gyakran hiányoznak a diákok, és azt szeretnék, ha a nappali képzést átszerveznénk látogatás nélküli, hétvégi vagy esti képzéssé. Az, hogy a diákok a mesteri közben dolgoznak, az élethosszig való tanulás szempontjából nem rossz, de a másik oldalon azt látni, hogy gondot jelent bevonni őket a tudományos munkába.
Veress Valér KMEI-igazgató
Másfél éve figyelem, hogy a mesteri képzéssel kapcsolatban milyen problémák vannak: kiderült például, hogy a heti óraszám jóval kisebb az alapképzésben szokásosnál. Így szellősebbé válik a képzés, és magától adódik, hogy a diák kezdeni akar valamit magával.
Persze tudjuk, hogy milyen szempontok vezérelték a reformfolyamatot: legyen minél egységesebb az európai oktatási rendszer. Csakhogy minden uniformizálásnak vannak nyertesei és vesztesei – mi pedig egyelőre, úgy tűnik, elég sokat veszítünk. Mindezt annak ellenére, hogy az egyetem az eddigi 4 év helyett 5 évig tart, tehát elvileg többet lehetne tanítani.
Ez azt jelenti, hogy alapképzésből mindenki mesterképzésre megy?
Veress Valér: – Nem megy mindenki mesterire. Bekövetkezik egy többnyire önkéntes szűrés – a diákok belátják, hogy ezt már nem lehet így csinálni. A mesteri képzéseket illetően egyébként Kelet-Európára egy további veszély is leselkedik: az itt alapképzést végzett diákok számára magától kínálkozik az a lehetőség, hogy a három év után menjenek tovább.
Így az uniós országok nagy egyetemei jóval többet tudnak profitálni az egységes felsőoktatási térségből, mint a kelet-európaiak: utóbbiak egymástól is csak nehezen tudnak diákot elcsábítani, a nyugati diákokat pedig végképp nem tudják keletre vonzani.
Hadd kérdezzem meg, a diákok hogyan látják ezt?
Talpas Botond: – Mivel mindenki a rendszer hiányosságait hozza elő, én is ezzel kezdeném. Most már az első olyan generáció is végzett, mely a bolognai rendszerben kezdte az egyetemet, és egyre többen kifogásolják a tananyag szerkezetét és összetételét. Egyre gyakrabban találkozni ismétléssel, annak ellenére, hogy a korábbi 4 éves képzés 3 évbe lett sürítve. Sokszor úgy oktatnak alapozó tantárgyakat a negyedik félévben, hogy az előző félévben arra alapozó tantárgyat kezdtek el tanulni.
Mivel a tanárok sokszor mind az alapképzésben, mind a mesterképzésben ugyanazt az anyagot adják le, sokan el tudnak végezni egy második szakot is, vagy pedig egy kétéves mesterivel meg tudják szerezni ugyanazt a tudást, amit más hároméves alapképzésben szerez meg.
Vetési Imola, a KMDSZ gazdasági alelnöke (balra) és Talpas Botond KMDSZ-elnök
A mesteri képzésben rengeteg a tömbösített óra. Ez, a csökkentett óraszám és a szülők nyomása arra vezeti rá a diákokat, hogy egyetemmel párhuzamosan munkát vállaljanak. Érdekes megfigyelni, hogy noha sokan iratkoznak be mesterire az alapképzés elvégzése után, az első év után otthagyják az egyetemet, mivel nem képesek összeegyeztetni a munkavállalást a tanulmányokkal. Az egyetemeknek is gondot okoz egyébként az, hogy bár 20 hely volt meghirdetve, az első év után 10 diák otthagyja a képzést.
Péter Lászlót arra kértem meg, hogy az észak-amerikai rendszer ismerőjeként beszéljen arról, hogy az Egyesült Államok miben különbözik, mitől más, mint nagy hagyományú felsőoktatási tér?
Péter László: Az amerikai egyetemi rendszerről szóló ismertető úgy kapcsolódik a bolognai folyamathoz, hogy az európai oktatáspolitikusok, amikor a bolognai rendszert kitalálták, akkor a diplomák kompatibilizálása, a curriculumok valamifajta összhangba szervezése mellett az is nyomós érv volt, hogy a nagy amerikai egyetemekkel fel kell venni a versenyt az egyre globalizálódó munkaerőpiacon.
Én a Yale egyetemet láttam közelebbről, hiszen ott dolgoztam egy ideig. A Yale abban különbözik egy hazai egyetemtől, hogy egy kettős struktúrára épül: létezik a hagyományos oktatás – a hallgatók kevesebb mint fele tartozik ide – a másik pillér pedig a kutatás: a személyzet, oktatók dolgoznak itt, továbbá olyan kutatóintézmények is léteznek, melyek közvetítenek a multinacionális cégek és az egyetem mint tudásgyár között.
Péter László szociológus (előtérben)
Az Egyesült Államokban van egyetem vagy főiskola: a főiskola (college) legtöbbször két éves, és College Degree-t (AD) szereznek azok, akik elvégzik. A főiskolai tanulmányokat lehet egyetemen folytatni: az egyetemi képzés 2+2 éves, azonban az első két évet elvégzők kaphatnak egy, a főiskolának megfelelő technikusi diplomát (AD). Négy év elvégzése után szerzik meg a Bachelor Degree-t (BA) – ez a mi alapképzésünknek felel meg. Utána kétéves mesteri következik (MA vagy MS), a doktori (PhD) pedig legalább 3 éves képzést jelent, és aktív kutatómunkát, publikálást feltételez.
Az egyetem első két éve úgynevezett vocational traininget tartalmaz: itt elsősorban szakmai tudást, már működő recepteket, azonnal alkalmazható technikákat oktatnak. Például szociológia területén adatelemzést tanítanak, ami egy, a közvéleménykutató szakmában hasznosítható gyakorlati jellegű tudás. Az igazi elméleti képzés a harmad- negyedéven történik.
A hazai egyetemeket elég nehéz összehasonlítani, már csak azért is, mert a Yale az Ivy League, az amerikai elit magánegyetemek szűk csoportjának tagja, és éves költségvetése 2,3 milliárd dollár a 2009-2010-es évre. Az Ivy League-ben szereplő nyolc egyetem összköltségvetése 20 milliárd dollár körül mozog.
A másik jelentős vonás – ami a hazai egyetemekből teljesen hiányzik – a globális perspektíva, továbbá a hálózatiság. A stratégiák, kutatói programok megalkotásakor nem gondolkoznak önálló intézményekben. A tanár mobilitás kérdését is úgy kezelik, hogy startból több egyetemben gondolkoznak. Ugyanakkor ezekre az egyetemekre hangsúlyosan jellemző a piaci logika, ami az oktatási piacon egyre hangsúlyosabban jelen van, és amire, úgy érzem, a hazai törvényhozók nem figyelnek kellő súllyal.
A kerekasztal-beszélgetés második része az új tanügyi törvény felsőoktatással kapcsolatos fejezeteit tartalmazza majd.

A Közéletre Nevelésért Alapítvány, a Jakabffy Alapítvány, a Transindex és az Erdély FM június 1-jén kerekasztal-beszélgetést szervezett a felsőoktatás jelenlegi helyzetéről, illetva az új tanügyi törvénnyel várható változásokról.
A résztvevők: Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia rektora, Péter László szociológus, a BBTE Szociológia tanszékének tanára, Veress Valér KMEI igazgató, oktatás kutatócsoport vezetője, Markó Béla miniszterelnök-helyettes felsőoktatási tanácsadója, Talpas Botond KMDSZ-elnök. A moderátor Kósa András, a Közéletre Nevelésért Alapítvány kutatója. Alább a beszélgetés első részének szerkesztett átiratát közöljük, melynek a témája az, hogy a bolognai folyamatnak milyan hatása volt a hazai felsőoktatásra.

A beszélgetésen elhangzottak rövid összefoglalója:
– A bolognai rendszer felkészületlenül érte a romániai felsőoktatást – Semmi másra nem jó, mint hogy azok a diákok, akik kiesnének az oktatási rendszerből, egy diplomát kaphassanak– A mesterképző elveszítette súlyát, mivel a diákok közül sokan dolgoznak – A tananyag két szint közötti strukturálásáról nem volt előzetes egyeztetés, ezért sok az ismétlés – A pedagógusképzés sehogy nem illeszkedik a rendszerbe – Három év után nem lehet olyan mélységű szakdolgozatot kérni a diákoktól, mint négy év után – A mesterképzést rendszeresen elbliccelik a diákok, nem lehet őket tudományos munkába bevonni – Minden átalakításnak vannak nyertesei és vesztesei – mi egyelőre inkább a vesztes oldalon állunk – A bolognai folyamat nyertesei a nagy nyugati egyetemek, melyek elcsábítják a kelet-európai diákokat – Nagyon sokan abbahagyják a mesterit az első év után – A hazai felsőoktatásra egyáltalán nem jellemző a globális perspektíva és a hálózati gondolkodás

Kósa András: Ami az egyetemi struktúrát illeti, a közelmúltban volt egy nagyobb változás: a bolognai rendszerrel bevezették a három plusz kétéves képzést, továbbá a doktori képzés kizárólag nappali tagozaton történhet. Mit gondolnak, hogyan lehet a képzést az új rendszerben megfelelő színvonalon oktatni?
Dávid László: – A bolognai rendszer nem tett jót a felsőoktatásnak, és ez nem csak az én személyes véleményem, hanem a kollégáim véleménye is. Mindamellett hogy a Sapientiát igen hátrányosan érintette, számos olyan változást hozott, melyre a felsőoktatás nem volt felkészülve.
Először a Sapientiát ért hátrányról: a bolognai rendszer bevezetése előtt kiépítettünk egy 4, illetve 5 éves egyetemi képzést, ami tökéletesen működött. A bolognai rendszer bevezetése után pedig ezt a képzést licenszképzésként akkreditálták, azt is mondhatnám, hogy az egyetemet önkényesen főiskolává minősítették vissza.
Ami a romániai felsőoktatást illeti, a gond szerintem az volt, hogy a rendszer bevezetése nem volt kellőképpen átgondolt: lehet, hogy egy angolszász társadalomban több száz év tapasztalata helyretett dolgokat, de a romániai felsőoktatás messze nem így működik.

Dávid László, a Sapientia rektora

A bolognai rendszert azért erőltették rá a romániai felsőoktatási rendszerre, hogy azok a diákok, akik tanulmányi előmenetelük miatt menet közben kiesnének a rendszerből, egy oklevelet is kaphassanak. Ugyanakkor a kétszintű képzésnek az a veszélye, hogy a mesterképzőt nagyon sokan úgy végzik el, hogy közben dolgoznak: ez nem megfelelő minősítést, és főleg nem megfelelő minőséget jelent. A bolognai rendszerrel súlytalanná tették a mesterképzést.
Gondot jelentett az is, hogy hogyan szervezzünk át kétszintessé egy olyan képzést, ami eleve úgy volt kitalálva, hogy ha a hallgató nem rendelkezik megfelelő elméleti tudással, akkor a felsőbb éves előadásokat nem tudja meghallgatni? Az a helyzet állt elő, hogy míg első évekre eső elméleti alapozást meg kellett szüntetni illetve le kellett redukálni, a mesterképzőben újra fel kell zárkóztatni a hallgatót, aki gyakran nem rendelkezik az előadásoknak megfelelő háttértudással.
Magyarországon hosszú évekig dolgoztak azon, hogy a két szint tananyagát egyeztessék, kidolgozzák: Romániában ez nem történt meg. Most, évekkel a rendszer bevezetése után próbáljuk pótolni a hiányosságokat, egyeztetünk, alakítjuk ki azokat a kompetenciákat, tudásanyagot, amit alap- illetve mesterszinten ismerni kell.

Kósa András moderátor

Nem utolsósorban nagy gondot jelent a pedagógusképzés: a bolognai rendszerbe ez nem illeszkedik be, például nem világos, hogy alapképzéssel hova lehet elmenni tanítani? Tudjuk, hogy ez egy bűvös kör, hiszen ha a tanár nem megfelelően felkészült, akkor a hallgatói hogyan lesznek azok? A pedagógusképzés nem a bolognai rendszerben kellene történjen, hanem a teljes értékű képzést követően.
>> Korábbi, középiskolai oktatás-témájú kerekasztalunk szerkesztett átirata itt elérhető >>
Veress Valér: – A bolognai rendszerrel kapcsolatban valóban eléggé vegyesek a tapasztalatok. Mint minden átszervezésnél, első fázisban nagyobbrészt a hátrányok mutatkoznak meg. Fel kell adnunk egy bejáratott rendszert, és olyan problémákkal kell szembenéznünk, mint például az, hogy három év után nem kérhetünk ugyanolyan mélységű szakdolgozatot, mint négy év után.
A mesteri képzéseken gyakran hiányoznak a diákok, és azt szeretnék, ha a nappali képzést átszerveznénk látogatás nélküli, hétvégi vagy esti képzéssé. Az, hogy a diákok a mesteri közben dolgoznak, az élethosszig való tanulás szempontjából nem rossz, de a másik oldalon azt látni, hogy gondot jelent bevonni őket a tudományos munkába.

Veress Valér KMEI-igazgató

Másfél éve figyelem, hogy a mesteri képzéssel kapcsolatban milyen problémák vannak: kiderült például, hogy a heti óraszám jóval kisebb az alapképzésben szokásosnál. Így szellősebbé válik a képzés, és magától adódik, hogy a diák kezdeni akar valamit magával.
Persze tudjuk, hogy milyen szempontok vezérelték a reformfolyamatot: legyen minél egységesebb az európai oktatási rendszer. Csakhogy minden uniformizálásnak vannak nyertesei és vesztesei – mi pedig egyelőre, úgy tűnik, elég sokat veszítünk. Mindezt annak ellenére, hogy az egyetem az eddigi 4 év helyett 5 évig tart, tehát elvileg többet lehetne tanítani.

Ez azt jelenti, hogy alapképzésből mindenki mesterképzésre megy?
Veress Valér: – Nem megy mindenki mesterire. Bekövetkezik egy többnyire önkéntes szűrés – a diákok belátják, hogy ezt már nem lehet így csinálni. A mesteri képzéseket illetően egyébként Kelet-Európára egy további veszély is leselkedik: az itt alapképzést végzett diákok számára magától kínálkozik az a lehetőség, hogy a három év után menjenek tovább.
Így az uniós országok nagy egyetemei jóval többet tudnak profitálni az egységes felsőoktatási térségből, mint a kelet-európaiak: utóbbiak egymástól is csak nehezen tudnak diákot elcsábítani, a nyugati diákokat pedig végképp nem tudják keletre vonzani.

Hadd kérdezzem meg, a diákok hogyan látják ezt?
Talpas Botond: – Mivel mindenki a rendszer hiányosságait hozza elő, én is ezzel kezdeném. Most már az első olyan generáció is végzett, mely a bolognai rendszerben kezdte az egyetemet, és egyre többen kifogásolják a tananyag szerkezetét és összetételét. Egyre gyakrabban találkozni ismétléssel, annak ellenére, hogy a korábbi 4 éves képzés 3 évbe lett sürítve. Sokszor úgy oktatnak alapozó tantárgyakat a negyedik félévben, hogy az előző félévben arra alapozó tantárgyat kezdtek el tanulni.
Mivel a tanárok sokszor mind az alapképzésben, mind a mesterképzésben ugyanazt az anyagot adják le, sokan el tudnak végezni egy második szakot is, vagy pedig egy kétéves mesterivel meg tudják szerezni ugyanazt a tudást, amit más hároméves alapképzésben szerez meg.

Vetési Imola, a KMDSZ gazdasági alelnöke (balra) és Talpas Botond KMDSZ-elnök

A mesteri képzésben rengeteg a tömbösített óra. Ez, a csökkentett óraszám és a szülők nyomása arra vezeti rá a diákokat, hogy egyetemmel párhuzamosan munkát vállaljanak. Érdekes megfigyelni, hogy noha sokan iratkoznak be mesterire az alapképzés elvégzése után, az első év után otthagyják az egyetemet, mivel nem képesek összeegyeztetni a munkavállalást a tanulmányokkal. Az egyetemeknek is gondot okoz egyébként az, hogy bár 20 hely volt meghirdetve, az első év után 10 diák otthagyja a képzést.

Péter Lászlót arra kértem meg, hogy az észak-amerikai rendszer ismerőjeként beszéljen arról, hogy az Egyesült Államok miben különbözik, mitől más, mint nagy hagyományú felsőoktatási tér?
Péter László: Az amerikai egyetemi rendszerről szóló ismertető úgy kapcsolódik a bolognai folyamathoz, hogy az európai oktatáspolitikusok, amikor a bolognai rendszert kitalálták, akkor a diplomák kompatibilizálása, a curriculumok valamifajta összhangba szervezése mellett az is nyomós érv volt, hogy a nagy amerikai egyetemekkel fel kell venni a versenyt az egyre globalizálódó munkaerőpiacon.
Én a Yale egyetemet láttam közelebbről, hiszen ott dolgoztam egy ideig. A Yale abban különbözik egy hazai egyetemtől, hogy egy kettős struktúrára épül: létezik a hagyományos oktatás – a hallgatók kevesebb mint fele tartozik ide – a másik pillér pedig a kutatás: a személyzet, oktatók dolgoznak itt, továbbá olyan kutatóintézmények is léteznek, melyek közvetítenek a multinacionális cégek és az egyetem mint tudásgyár között.

Péter László szociológus (előtérben)

Az Egyesült Államokban van egyetem vagy főiskola: a főiskola (college) legtöbbször két éves, és College Degree-t (AD) szereznek azok, akik elvégzik. A főiskolai tanulmányokat lehet egyetemen folytatni: az egyetemi képzés 2+2 éves, azonban az első két évet elvégzők kaphatnak egy, a főiskolának megfelelő technikusi diplomát (AD). Négy év elvégzése után szerzik meg a Bachelor Degree-t (BA) – ez a mi alapképzésünknek felel meg. Utána kétéves mesteri következik (MA vagy MS), a doktori (PhD) pedig legalább 3 éves képzést jelent, és aktív kutatómunkát, publikálást feltételez.
Az egyetem első két éve úgynevezett vocational traininget tartalmaz: itt elsősorban szakmai tudást, már működő recepteket, azonnal alkalmazható technikákat oktatnak. Például szociológia területén adatelemzést tanítanak, ami egy, a közvéleménykutató szakmában hasznosítható gyakorlati jellegű tudás. Az igazi elméleti képzés a harmad- negyedéven történik.
A hazai egyetemeket elég nehéz összehasonlítani, már csak azért is, mert a Yale az Ivy League, az amerikai elit magánegyetemek szűk csoportjának tagja, és éves költségvetése 2,3 milliárd dollár a 2009-2010-es évre. Az Ivy League-ben szereplő nyolc egyetem összköltségvetése 20 milliárd dollár körül mozog.
A másik jelentős vonás – ami a hazai egyetemekből teljesen hiányzik – a globális perspektíva, továbbá a hálózatiság. A stratégiák, kutatói programok megalkotásakor nem gondolkoznak önálló intézményekben. A tanár mobilitás kérdését is úgy kezelik, hogy startból több egyetemben gondolkoznak. Ugyanakkor ezekre az egyetemekre hangsúlyosan jellemző a piaci logika, ami az oktatási piacon egyre hangsúlyosabban jelen van, és amire, úgy érzem, a hazai törvényhozók nem figyelnek kellő súllyal.
A kerekasztal-beszélgetés második része az új tanügyi törvény felsőoktatással kapcsolatos fejezeteit tartalmazza majd.

Read Full Post | Make a Comment ( None so far )

Campus Fest- Olimpia – Jelentkezz- Szolj a barátaidnak is!

Posted on 2010. június 2.. Filed under: Uncategorized |

1. A Campus Olimpia bemutatása

A Campus Olimpia 2010. július 20-22 között megrendezendő sportrendezvény a magyarországi és a határon túli felsőoktatási intézmények hallgatói számára.

2. A verseny célja

 sport és a sportolás népszerűsítése

 egészséges életmódra nevelés

 olyan közösségi esemény megteremtése, ahol a különféle oktatási intézmények szurkolói és versenyzői kapcsolatot tudnak egymással építeni

 a Campus Fesztivál kapcsolt rendezvénye, mely összeköti a sportot és a szórakozást

 kapcsolatépítés a magyarországi és a határon túli felsőoktatási intézmények között

3. A rendezvény szervezője

Debreceni Campus Nonprofit Közhasznú Kft. (4028 Debrecen, Kassai út 26.)

4. Résztvevők

Az államilag elismert diplomát adó, felsőoktatási intézmények képviseletében azok a hallgatók vehetnek részt, akik legalább négy féléves, oklevelet adó képzésben, illetve iskolarendszerű képzésben vesznek részt a verseny időpontjában, továbbá, akiknek a nevező felsőoktatási intézményben szerzett végbizonyítványuk kelte- a bajnokság időpontjában nem haladja meg az egy évet.

Az adott félévre a nevező intézménybe iratkozott (nappali, levelezős, esti távoktatásban illetve doktorandus képzésben résztvevő) hallgatók, állampolgárságra és életkorra tekintet nélkül.

5. Igazolás

A beérkező sportolók indulási jogosultságát és a kísérők létszámát a Versenybíróság ellenőrzi.

Ennek során a csapatvezetők

 a nevezés alapján diákigazolvánnyal és személyi igazolvánnyal igazolják (az első mérkőzés előtt) a résztvevő sportolók személyazonosságát és a felsőoktatási státusát, továbbá

 a már végzett hallgatók, versenyzők esetében indexmásolat szükséges

 összesítő névsor (testnevelési tanszékvezető/ csoportvezető/sportigazgató aláírásával)

 Az ellenőrzött sportolók és kísérők az adott versenyre érvényes rajtengedélyt kapnak.

Sportorvosi igazolást nem kérünk, mindenki saját felelősségre versenyezhet.

A résztvevőknek nyilatkozniuk kell egészségi állapotukról.

6. A verseny helyszínei

A Debreceni Egyetem sportlétesítményei valamint a Debreceni Termál Fürdő strandja

7. Díjazás

Az egyéni és a csapatversenyek első helyezettjei elnyerik a „CAMPUS OLIMPIA 2009/2010. tanévi Egyetemi-és Főiskolai Bajnoka” címet, az I. II. III. helyezettek oklevél és érem díjazásban részesülnek.

A versenyzők és a csapatok sportáganként külön oklevél és érem díjazásban részesülnek (részletek a sportágspecifikus kiírásoknál).

8. Költségek

  • A részvétel költsége egységesen 2000 Ft/fő – 30 RON/fő.
  • A verseny rendezési költségeit a Debreceni Campus Nonprofit Kft. biztosítja.
  • A verseny rendezésén kívüli költségek (utazás, szállás és 2 étkezés ingyenes) ingyenesek.
  • Minden résztvevő egy hetes belépőt kap a rendezvényt követő Campus Fesztiválra.

9. Határidők

Nevezési határidő: 2010. június 30.

Nevezési díj befizetésének határideje: 2010. július 01.

A nevezési díj befizetésének módja:

I. Szatmárnémeti, Mihai Viteazul út, 10 sz. alatt kifizethető az összeg

II. Átutalással a Debreceni Campus Nonprofit Közhasznú Kft. bankszámlaszámára: ERSTE Bank : 11600006 – 00000000 – 06799485. Befizetési jogcím: Campus Olimpia részvételi díja – sportág megnevezése (kosárlabda, kispályás labdarúgás, strandröplabda, tenisz, stb.)

A határidők után beérkező nevezéseket a szervezőknek NEM áll módjukban elfogadni.

Szállás és étkezés lefoglalásának határideje: 2010. május 31.

A szállás és étkezés lefoglalásának határidejét követően a résztvevőknek egyénileg kell a szállásról és étkezésről gondoskodniuk!

10. Nevezés

A rendezvény on-line rendszerén keresztül: http://www.campusolimpia.hu (online jelentkezés)

11. Versenyszabályok

Minden olyan kérdésről, amelyről jelen versenykiírás nem rendelkezik, a Campus Olimpia Versenyprogramja, továbbá a sportágspecifikus szakszövetségi (MKOSZ, MLSZ, stb.) versenyszabályai a mérvadóak.

Helyezések eldöntése: sportági szabályok szerint

12. Szállással és étkezéssel kapcsolatos információk

http://www.campusolimpia.hu

13. Óvás

A verseny ideje alatt az óvási ügyeket- írásos bejelentés és az óvási díj egyidejű befizetése esetén Campus Olimpia versenybírósága tárgyalja. A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.

Az óvási díj: 15 000 Ft.-, melyet a versenyt követő 1 órán belül kell írásban benyújtani.

14. Információ, kapcsolat

Jelentkezni:

Szatmári Magyar Diákszövetség –

Dencsák Mátyás

dencsakmatyas@gmail.com

+40-743-215-988

Jelentkezési Lap – Itt letölthető

További infók:

www.campusolimpia.hu , info@campusolimpia.hu

www.campusfesztival.hu

SPORTÁGAK:

KISPÁLYÁS LABDARÚGÁS | STRANDRÖPLABDA (NYÍLT)
LÁBTENISZ | STRANRÖPLABDA (AMATŐR)
KOSÁRLABDA | TENISZ
STREETBALL | VÁLTÓÚSZÁS
CSOCSÓ | VÁLTÓFUTÁS

Read Full Post | Make a Comment ( None so far )

  • Arhivum

  • 2010. június
    h K s c p s v
     123456
    78910111213
    14151617181920
    21222324252627
    282930  
  • Partnereink: OMDSz

  • KMDSz

  • NMD

  • Mustarhaz

    Mustarhaz

Liked it here?
Why not try sites on the blogroll...